Csepelen is, mint az egész országban, hatalmas probléma a szegénység és a hajléktalanság.
Mi, csepeliek, tudjuk, hogy a Sétáló utca és környéke görbe tükröt tart az orbáni „minden rendben van ma Magyarországon” illúziónak, hisz itt gyakran találkozhatunk lecsúszott, a társadalom peremére száműzött, többnyire alkoholos állapotban levő embertársainkkal.
A problémájukat sajnos nem tudjuk megoldani, de szeretettel és empátiával még fordulhatunk feléjük.
Így tettünk ezen a szombat estén is, amikor 6 nagy adag ételt, 4 veknit és egy nagy szeletelt kenyeret osztottunk szét közöttük.
Sajnos a paprikás krumpli már elfogyott, de az úr az egészséges vekninek is nagyon örült. Azonnal bele is harapott. Nem tudjuk, mióta nem ehetett, de a szívünk facsarodott bele a látványba.
Az utolsó vekni a Shell kút közeli Sparnál talált gazdára.
Bár többet tudtunk volna adni…
Úgy döntöttünk, hogy elkezdjük kidolgozni, hogyan tudnánk nekik rendszeresen segíteni úgy, hogy ez egyúttal Csepel javára is váljon.
Tisztában vagyunk vele, hogy az nem megoldás, ha minden hajléktalant „odaszoktatunk” a sétáló utcába, akik aztán WC-nek használják a környék házfalait, alkoholos állapotban inzultálják a járókelőket, a közelben levő gyermekeket stb.
Biztos, hogy valahogy meg kell oldani a WC kérdését is, ehhez mindenki ötletét szívesen várjuk elérhetőségünk valamelyikén.
Remélhetőleg július végére már kész akciótervünk lesz.
